Az egész úgy kezdődött, hogy sógorom, jó két évvel ezelőtt megkérdezte, hogy tudom-e mi az az El Camino. Akkor még valamilyen mexikói kajának hittem, de hamarosan kiderült, hogy kissé hiányosak a történelmi ismereteim, hiszem a Camino a harmadik leghosszabb zarándokút -mintegy 800 km hosszú- amit már a XVII. század óta járnak. De hát ezt talán Ti még jobban is tudjátok mint én :) Ha többet szeretnétek tudni róla, itt nézelődhettek:
Ez is egy nagyon jó oldal:
http://camino2.freeweb.hu/club.htm
Most meg itt ülök a szobában, körülöttem a cuccaim és pakolom be a hátizsákot.
Ideális esetben négy hét alatt járják végig ezt az utat, hiszen napi 20-30 km-nél többet nem célszerű gyalogolni ha az ember fia-lánya másnap is szeretne továbbmenni. Jómagam a tavalyi Kinizsi 100-on ugyan legyalogoltam 100 km-t 24 óra 12 perc alatt, de utána nemigen tudtam még menni sem, és egy héten belül három köröm is leesett a lábamról. Ugyanezt a túrát idén 55 km-nél hagytam abba, azzal a tapasztalattal -immár a Camino-ra fókuszálva, hogy hétköznapi (átlag) ember a Camino-n tényleg nem mehet többet napi maximum 30-40 km-nél, különben súlyos következményekkel kell számolnia, azaz többet veszít időben, mint amennyit korábban nyert.
Mondanom sem kell, nekem nincs négy hetem az útra, de még három sem. Valamiért nekem most így lett leosztva a feladat. Négy hét szabadság? Kevés munkahely tolerálná ezt. Így három hétre lett az út kalibrálva. Aztán ezt is keresztülhúzta az élet. Így június 14 helyett, június 18-án indulok 14 55-kor. A visszajegyem július 6-ára szól, addig mindenképpen el kell érnem Madridba, mert ráadásul hetedikén már dolgozom. Mekkora paradoxon! Az Út célja az elmélkedés, lelki pihenés, lelki megújulás, viszont én csak úgy tudok végigmenni, ha közben folyton az órát és a naptárt nézem! Ráadásul vigyáznom kell a lábamra, a kondimra, az egészségemre, mert a hazajövetel másnapján már dolgoznom kell!
A főiskolai vizsgákat is össze kellett sűríteni. Ha valamiből megrántottak volna, utóvizsgára már nem tudtam volna elmenni! Ez elég erős motiváció. Péntek 13-án fejeztem be a vizsgákat és leadtam az indexet. Utána még elmentem taekwondo övvizsgára, ami szintén sikerült, de utána a hideg Ice tea-től megfáztam, és most itt ülök indulás előtt két nappal lázasan, folyik az orrom és köhögök. Izomlázam is van.
Esik az eső...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.