HTML

Mike blogja

A blogot elsősorban az El Camino miatt hoztuk létre. Ide fogok írni mikor úton leszek, és ide fogok írni mikor visszaérkeztem. Fotók is lesznek. Ezenkívül néhány érdekesebbnek számító esetről is ejtek majd pár szót, mint a Balatonátúszás, 100 km-es túra, geocaching, siklóernyőzés, hasonlók. Illetve felkerülnek majd az elmúlt négy évben készített interjúim, néhány vers, cikkek, könyvajánlók és meglátjuk még mi... Mike

Címkék

Friss topikok

  • szigya: Szia Mike! Jó volt elolvasni, nekem még elég új a gondolat, hogy elmenjek egyet "sétálni", sokat s... (2017.06.11. 16:28) Statisztika - számok - tények
  • Butterfly--: Szia! Nagyon tetszik a blogod! Pontosan mi is a zene cime, ami az első videóban van? Köszi előre is! (2010.03.23. 21:34) Az eleje
  • Kelemenné Pap Julianna: Aki meleg tájra indul innen a télen hol tudja megőríztetni a kabátját,mert tudomásom szerint nincs... (2008.12.03. 20:33) Madrid - Barajas
  • Csutak: Most hazatérve újra megnéztem a klippet, s még jobban tetszett, ha ez egyáltalán lehetséges. :DD (2008.09.03. 20:34) Fotók
  • Csutak: Megnéztem a fotóidat, és megnyugodtam, hogy azért nem maradtál le az óceán szépségéről sem. ;) (2008.07.14. 10:38) Muxia - ejjel az erdoben

Linkblog

2008.07.06. 21:36 -Mike-

Statisztika - számok - tények

Összes idő utazással együtt: 18 nap (ennyi szabit kaptam)

Ebből gyaloglással töltött idő: 13 nap

Melyik nap mennyit gyalogoltam és hol aludtam:

1. nap (junius 18): Repülés, éjszaka a buszon Barcelona és Pamplona között.

2. nap: (junius 19): Pamplonából taxival és stoppal San Jean Pied de Port, és dél körül elindulok. (27 km) alvás: Ronceswalles (Refugio de peregrinos)

3. nap: (junius 20): (43 km) alvás: Pamplona (Alberge de Jesus y Maria)

4. nap (junius 21): (26 km) alvás: Puente la Reina (Alberge Padres Reparadores)

5. nap (junius 22): (72 km, ebből 41 gyalog) alvás: Logrono

6. nap (junius 23): (Ezen a napon kellett Logronoból átbuszoznom Leonba az időhiány miatt) alvás: Leon

7. nap (junius 24): (32 km) alvás: Hospital de Obrigo (San Miguel albergue) 

8. nap (junius 25): (26 km) alvás: Santa Catalina de Somoza (A. junta vecinal)

9. nap (junius 26): (32 km) alvás: Riego de Ambros (Alberge Riego de Ambros)

10. nap (junius 27): (42 km) alvás: Pereje (A. junta vecinal)

11. nap (junius 28): (44 km) alvás: Triacastela  

12. nap (junius 29): (43 km) alvás: Portomarin (Ferramanterio alberge)

13. nap (junius 30): (24 km) alvás: Palas del Rei (A. de Palas de Rei)

14. nap (julius 01): (30 km) alvás: Arzua (Albergue Santiago apotol)

15. nap (julius 02): (39 km) alvás: Santiago de Compostela (Acuario alberge)

16. nap (julius 03): (kb. 30 km) alvás: egy elhagyott buszmegállóban Muxiától kb 20 km-re

17. nap (julius 04): alvás: Santiago de Compostela (Acuario alberge)

18. nap (julius 05): 7 óra vonatozás Santiagoból Madridba. (kb. 10 km kóválygás) alvás: Madrid (Rober hostel)

19. nap (julius 06): Repülés haza.

Gyalogolt táv: Kb. 500 km Busz: kb. 300 km Vonat: kb. 600 km

 

Árak (mi mennyibe került?):

Utazás

Budapest-Barcelona repülőjegy februári foglalással: 20 ezer forint (MENETRENDSZERINTI IBERIA JÁRAT! A fapados 16400 lett vona :)

Barcelonai metrojegy Sants pályaudvarig: 2,60 euro

Barcelona-Pamplona buszjegy: 23, 20 euro 

Pamplona-Ronceswalles taxi: 55 euro

Stoppolások San Jean Pied de Port-ba ingyen :)

Logrono-Leon buszjegy: 17,59 euro

Santiago-Madrid vonatjegy: 45,30 euro 

Taxi Madrid belvárosából Barajas reptérre: 30 euro

Madrid-Budapest repülőjegy áprilisi foglalással: 27900 forint (NEM FAPADOS, az olcsóbb)

Tehát a teljes utazási költség kb. 89 ezer foritot tett ki.

Szállás

Nem írtam, hogy mikor, hol, mennyit fizettem, de a zarándokszállások 3 eurótól 8 euróig voltak. Tehát mondjuk az átlag 5 euró, mert nem mindig tudsz (vagy akarsz) a legolcsóbba menni. Szerettem a kis falvak -csupa fa- zarándokszállásait, de néha jól esett egy-egy 8 eurós "márványcsarnok" is... Tehát ha mondjuk 30 napra tervez valaki, 30 x 5 euro = 150 euro a szállás, de érdemes bővebbre tervezni. Mert előfordulhat, hogy betelt a zarándokszállás, nem tudsz továbbmenni és magánszálláson kell megszállni. Az meg picit húzósabb...   

Kaja

A kajaárak nagyjából hasonlitanak az itthoni árakra szerintem. Egy kávé meg egy péksütemény együtt kb. 2-3 euro. A zarándokmenü általában 8 euro, de annyit adnak, hogy kisebb ember belehal mire megeszi. Én 2-3 naponta ettem meleg kaját. Délelőtt croissan-t ettem, kekszet meg ilyeneket, délután milánói makarónit, pizzát stb. 5-6 kilót fogytam 18 nap alatt... Persze hát mentem is, 10 kilóval a hátamon...

Egyéb

Útközben gyakorlatilag nem fogsz venni semmit, amit cipelni kell :) Santiagoban fogsz képeslapokat, emléktárgyakat venni és kisebb ajándékokat a családtagoknak vagy a közeli ismerősöknek. Ez nem haladja meg a 30-40 eurot...

Érdemes tartalékkal számolni, mert előfordulhat mondjuk, hogy súlyosan szétszakad a cipőd és újat kell útközben venni. Vagy hasonló.

Bankkártya vagy készpénz?

Ez teljesen személyes vélemény: Megnéztem, hogy mennyire húz le a bank, ha automatából veszek ki pénzt spanyolországban. Sokra. Vagy mi van ha meghibásodik a kártya? stb. Én úgy döntöttem, hogy készpénzt viszek, aminek szintén kockázata van. Ha kézpénzt viszel, elvileg több helyre kell szétrakni, hogy ha lopás történik, maradjon pénzed. Hozzáteszem: nem hallottam róla, hogy ilyesmi előfordult volna. Nekem egyben volt a pénzem, de nagyon vigyáztam rá! MINDIG nálam volt a pénztárcám, soha nem tettem le. Éjszaka pedig csak én tudtam hol van (pl a hálózsák tokja). Hasznos egyébként olyan nadrágban menni, aminek több zsebe van, igy mindent magadnál tudsz tartani ami kell.

Milyen nemzetiségű zarándokokkal találkoztam az El Camino-n?

ausztrál, belga, brazil, észt, francia, holland, japán, koreai, lengyel, magyar, német, norvég, olasz, új-zélandi, spanyol, svéd 

Magyarok az El Camino-n (akikkel összefutottam):

2. nap, San Jean Pied de Port: Viktor

3. nap, Ronceswalles: Erik és egy pár. Erikkel azután egész nap együtt mentünk

4. nap, Puente la Reina: Egy fiatal pár

10. nap, Villafranca del Bierzo: Anna és párja (csak szeptemberben jönnek haza)

12. nap, Portomarin: Kata és barátnője

15. nap, Santiago: Balázs (ott dolgozik), egy fiatal pár, akik Portoba tartanak, és egy középkorú pár, akik Székelyföldről jöttek

17. nap: Santiagoban a szálláson egy anya és a fia

Összesen 17 magyarral találkoztam a Camino-n!

Miket találtam útközben?

Igazából sokmindent, de a legtöbb dolgott otthagytam ahol volt, mert nem ok nélkül tették le. Egyszerűen belátták, hogy nem érdemes cipelni! Az út elején a zarándokszállásokon külön polc van ezeknek a tárgyaknak, és természetesen szabadon elveheted amire esetleg szükséged van! Ezeken a polcokon sok a felesleges ruhadarab, pulóverek, zoknik, nadrág, ami vagy túl vastag vagy csak túl sokat hozott belőle valaki. Vannak még könyvek, notesz, wc papir, polifoam és sok más holmi. Ezenkivül az út mellett is láttam sok-sok felesleges tárgyat, de főleg ruhadarabokat. Farmernadrágot, pulóvert, kalapot, egy pár bakancsot, cd lemezt, karkötőt, túrabotot és még könyvet is. Három olyan dolog volt az úton amit elhoztam, mert úgy éreztem, hogy nekem szól, nekem van odatéve: Elsőnek egy aszfaltúton találtam egy vékony karkötőt kis fém disszel (később rájöttem, hogy hajgumi lehet), ami az Út során végig a jobb csuklómon volt. Másodikként egy hegyi étteremben találtam egy napszemüveget. Kérdésemre a tulajdonos azt mondta nem az övé, nyugodtan vigyem el. Pár napig nagy hasznát vettem! Amikor leszálltam a vonatról Madridban, a szemüveg fent maradt. Talán valaki más is örült neki... Harmadik tárgy amit találtam, az a fém kagyló volt Santiago-ban. Az Út ajándéka. Nagy becsben tartom. 

A fizikai tárgyak mellett természetesen találtam más, szellemi dolgokat is. Találtam nyugalmat, pihenést, szellemi felüdülést, kihívást, fejtörést, munkát, célt, eredményt. Száz meg száz apró csodát! Általam nem ismert növények tucatjait! Számomra érdekes állatok sokaságát! Távoli kis falvakban élő emberek, érdekes mindennapjait! És oxigént, oxigént, oxigént! 

Mennyire más a mentalitás arrafelé! A nyugalom, a körültekintés, a figyelmesség mind-mind fontos része az emberi életnek. Csak sajnos nem magyarországon. Kérdezte egy kedves ismerősöm, hogy mit éreztem, amikor kisétáltam a repülőből. AKKOR örömöt éreztem. Örömöt, hogy újra itthon vagyok. Mert az otthon melege, mint korábban is írtam, nagyon fontos az ember számára. De azután elkezdtem dolgozni, jártam a várost és rá kellett jönnöm, hogy Budapest -nemcsak Spanyolországhoz képest- alapból koszos, mocskos, igénytelen és visszataszító, s a benne élő emebrek teszik ilyenné. Itt a mentalitással van nagyon nagy probléma! Persze, hogy igénytelenek a fiatalok, ha a szülők is azok. A kiscsajok meg szivják a cigit az aluljáróban. Mennyire vagánynak képzelik magukat - sajnálom őket. 

Mennyire élvezem most, hogy ha jönnek a járdán, megállok a zebránál és átengedem a gyalogosokat. Azok meg néznek rám, hogy mehetnek? Nem nagyon értik ugyanis. Megszokták, hogy a magyar autós ledudálja őket a zebráról. A metrón meg megy a lökdösődés. Én a mai napig azt várom, hogy azt mondja valaki: "elnézést szeretnék beljebb menni" de ehelyett furakodnak mint a kukac. Az intelligenciaszint nagyon lent van sajnos. Meg lehet nézni sok parkot. Ülnek az anyukák a padon (apuka épp hülyére dolgoza magát 80 ezerért vagy ül a kocsmában) a gyerek mászókázik, körben meg mindent elborít a szemét. A gyerek meg ebbe nő bele. Mitől lenne más mikor felnő? 

Szóval most, Spanyolország után, az El Camino után sokkal élesebben látom ezt a borzasztó nagy különbséget, és már nem csak azért akarok elmenni magyarországról, hogy rendesen megfizessék a munkámat, hanem azért is, hogy az a mentalitás vegyen körül, ami a tőlünk nyugatra eső országok lakóinak sajátossága. Nem csak a kis falvakban, hanem a nagyobb városokban is. A tisztaság, a rendezettség, a figyelmesség és az udvariasság számtalan formájával találkoztam utam során!

Ezen kivül rá kellett jönnöm, hogy Budapesten iszonyat büdös van! A camino-n napi 30-40 km-eket mentem egy 10 kilós zsákkal, és nem volt semmi gond! Itt pesten a semmitől elfáradok! Gyakorlatilag nincs oxigén! Kollégám mesélte, hogy 5 évvel kevesebbet élnek a fővárosiak mint az átlag. Vajon miért?

Cuccok

Amiket vittem: Hálózsák, szandál, 2 kis törölköző (egyik mikroszálas), uti fogkefe, kis fogkrém, szappan, izzadsággátló stift, eldobható borotva (hab nem kell), jód, sebtapasz, tű, cérna, 2 túrazokni, 1 trikó, 1 alsó, 1 póló, 1 bermuda, 1 ujjatlan póló, fejlámpa, elosztó (ha tele a konektor), 8 csipesz, 2 toll, 4 tollbetét, térkép, telefontöltő, fényképező, + 2 elem, polifoam, túrabotok, esőkabát, wc papir, Visegrádi ásványvizes flakon, bicska, kedvesem fotója.

Rajtam (nálam):

Trikó, alsó, zokni, hosszúnadrág (trópusi, combzsebes), póló, edzőcipő, jegyek, pénztárca, telefon, hátizsák

Pár szó a cuccokról: 

Nem tudtam volna megcsinálni az utat, ha nincs nálam: 

Jód, sebtapasz, tű, cérna, túrabot. Miért? Aki hajlamos a vizhólyagokra és/vagy sokat megy, annak feltétlenül szükséges, hogy ellássa azokat, ugyanis másnap nem fog tudni járni rajtuk! Mi ennek a módja? Jóddal le kell fertőtleniteni a hólyagot és a tűt, kicsit összenyomni a hólyagot, hogy kiemelkedjen és egyik felétől a másikig, egy varrótűvel egy cérnát kell rajta áthúzni. A cérna végeit össze kell kötni, hogy ki ne jöjjön. A cérna kivezeti a vizet, és ha másnap újratermelődne, azt is folyamatosan kivezeti. Nyugodtan benne lehet hagyni az út végéig, vagy ameddig szükséges. Egyénenként változó, hogy kinek mikor jönnek a vízhólyagok. Függhet a cipőtől, a járás módjától, a hátizsák súlyától, a megtett távolságtól vagy akár az útfajtától is. De elmondható, hogy inkább az út első néhány napján okoznak gondot. Egyik megelőzési módja a páros túrabot használata. Elosztja a terhelést négy felé! Kimélve ezzel a lábat!

Ami jó volt, hogy nálam van:

Én vittem pl. multivitamin plusz tablettát, és minden nap egyet betettem a vizembe. Vittem egy csomag negrót. Reggelente 3 db-ot tettem a zsebembe, és nagyon jó volt, hogy van. Jegyzetfüzet + 2 toll. Elosztó, mert többször tele volt a konektor. Volt nálam egy spanyolország térkép, amin a Camino is rajta volt. Párszor nagy hasznát vettem! 

Ami alig kapott szerepet:    

Fejlámpa: Mindig este összepakoltam, és reggel volt annyi fény, hogy a maradék cuccot elrakjam. Meg én az alvók miatt sosem bent pakoltam, hanem kint az előtérben, ott meg lehet villanyt gyújtani. Így a fejlámpa egyetlen egyszer kellett, az ominózus éjszakai gyaloglás során.

Esőkabát: Az enyém elég nehéz, és végig cipeltem. Összesen kétszer esett, először délután, amikor esőkabátban szaladtam ki a száradó ruhákért, másodszor Muxia és Finisterra között, amikor viszont nagyon kellett!

Melegitőfelső: Csak az utolsó két napon kellett, de akkor nagyon.

Mikroszálas törölköző: Sokba került, és az első pár nap után teljesen leszoktam róla. Volt nálam egy másik, kicsi frotir, abba megtöröltem a hajlatokat, a többi meg megszáradt.

Bicska: Gyakorlatilag nem használtam.

Mi változott meg a Camino után? 

Napról napra ismerem fel magamban, hogy mi lett más bennem az Út hatására. A hazaérkezés utáni napokban ezt még nem lehetett egyértelműen összefoglalni. Valamilyen szinten mindent lazábban veszek, elfogadóbbá váltam az élet dolgaival szemben. Nem akarok mindent tökéletesre formálni, mert van ami egyszerűségében tökéletes, vagy csak azért olyan amilyen, mert így tölti be leginkább a feladatát. Eddig is figyelmes voltam és udvarias, de most kifejezetten örömet okoz megállni az úton kocsival és átengedni a gyalogosokat. Vicces, ahogy csodálkoznak ezen, vagy ahogy egyesek átandalognak az úton előttem. 

Jobban látom a pihenés fontosságát. Én mindig csinálok valamit, jövök-megyek, ha nincs mit csinálni már nyugtalan vagyok. Az Út után (vagy során) sokkal inkább láttam, hogy az élet része az is, ha leülünk és nem csinálunk semmit, csak mondjuk gyönyörködünk a minket körülvevő világ apró kis csodáiban. A test és a lélek is megpihen ezekben a percekben. 

Mindezeken felül kaptam az Úttól ezer csodát, ezer fényképet, érdekes-fantasztikus és színes emlékek egész sorát. Korábban is jártam Spanyolországban meg pár helyen a világban, de sehol nem éreztem ilyan biztosan, hogy vissza kell mennem újra, mint itt az El Camino-n. 

Melyik Úton induljak?

Aki már tájékozott a témában, az tudja, hogy az El Camino nem csak egy út, hanem többféle verzió létezik. Azt mondják, hogy a legtöbbek által járt út a "Francia út" amely a franciaországi San Jean Pied de Porttól megy Santiago-ban. Ez van legjobban kitáblázva, itt van a legtöbb szállás, viszont értelemszerűen a legtöbb zarándok is. Még északabbra megy az "Északi út" jórészt az óceán mellett. Ezekre az utakra azonban, ha végig akarjuk járni, mindenképpen kell az a négy hét! A Camino Primitivo rövidebb szakaszon fut, kb. két hetes etap, vizont mint a neve is mutatja, kevésbé kiépített. Ezeket az utakat az Európa felől érkező zarándokok taposták ki, sok-sok nemzet zarándokai koptatták az ösvényeket. Egyetlen kivétel van: Portugália. A portugál zarándokok dél felől érkeztek, létrehozva a "Portugál Út"-at ezáltal, ami szintén rövidebb, mintegy 200 km. 

Én úgy éreztem, hogy a Francia utat kell megcsinálnom, és később visszajöhetek esetleg más utakat is végigjárni. Most az út után azt gondolom, hogy jól döntöttem. Szeretnék visszamenni jövőre és az egyik rövidebb utat megcsinálni, leginkább a Portugál utat, de lehet, hogy a Primitivót. Ráadásul már semmi felszerelést nem kell megvenni, csak a repülőjegyet. E mellett csak a 10 nap költségét kell beleszámolni.      

 

Ha bárkinek kérdése van az uttal kapcsolatban, vagy csak kedvet érez, hogy levelet írjon, címem: mike206@vipmail.hu 

Üdv: Mike

 

12 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://mike.blog.hu/api/trackback/id/tr20556234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dancs Mari 2008.07.06. 21:48:51

Mike!
Bienvenido! Isten hozott!
Gyorsan megérkeztél, kiváncsian várom a képeket.
Caminos ölelés:Marcsi

Csutak 2008.07.06. 22:16:59

Isten hozott itthon, Mike! :D Kíváncsi lennék rá, milyen érzésekkel szálltál ki a repülőből és tetted meg az első km-eket Magyarországon. Csak őszintén, ha van kedved elmesélni. ;)

t4ki 2008.07.07. 09:25:49

Örülök, hogy egyben hazaérkeztél, kiváncsi leszek a fotókra, meg ha gondolod, segítek összedobni a galériát is ;)
Üdv!

BaL 2008.07.07. 09:48:52

Még csak "most" indultál el, és máris itthon vagy... Hihetetlen! Gratulálok az Utadhoz!
Követtelek minden nap, élvezettel olvastam az írásaid.

Zsitvainé Borsos Irén 2008.07.08. 18:08:30

Minden tiszteletet megérdemelsz! Köszöntünk itthon! Szeretettel ölel Irénke és Józsi

Csutak 2008.07.10. 21:18:47

Mike!
Fantasztikus, mennyire ismerősök a gondolatok, amiket írtál a Miket találtam útközben? c. részben! Sajnos ugyanezeket fogalmaztam meg magamban magamnak és annak a pár embernek, akiket érdekelt, mikor 2006-ban hazajöttem. Helyesebben mondva, már az Út előtt is, mert életem során sok országban jártam, s már vagy 10 éve egyre jobban érzem, hogy itt alaposan el van minden szúrva. S a Camino csak megerősített ebben a véleményemben. Igazad van: az emberek mentlitása az, ami szinte kilátástalanná teszi a jövőt. Nem látszik, hogy bármi is javulna, viszont rohamos ütemben romlik a még maradék jó is. Viszont pedagőgus lévén én még mindig nem adtam fel a reményt!!! A magam módszereivel próbálom legalább a környezetemet élhetőbbé tenni. Nem szeretnék dicsekedni (nem is fogok), de vannak sikereim, s ez erőt ad ahhoz, hogy minden nap újult erővel kezdjek neki a "feladatomnak". Meggyőződésem, hogy még mindig több a rendes ember, mint a rossz, csak azokat sajnos könnyebben észrevesszük.
Minden jót kívánok! CaminŐs öleléssel: Csutak

Eszter 2008.07.11. 14:16:07

Szia Mike!

Sajnos nekem is nagyon ismerősek a hazatérés utáni benyomásaid - nekem kb. 2 hét kellett, hogy úgy-ahogy aklimatizálódjak (1,5 hónapnyi kintlét után), de akkora a kontraszt, hogy nem könnyű... Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a Camino egy felfokozott lelkiállapot - nem kérhetjük itt számon a hétköznapokban ugyanazt az intenzitást. Abban nagyon osztom Csutak véleményét, hogy legalább a szűk környezetünkben viszont igenis tehetünk érte, hogy kicsit változzon a mentalitás, az élethez való hozzáállás, az értékrend...
Szóval hajrá mindenkinek, tegyünk érte! :)
Üdv.:
Eszter

Faludi Ági 2008.07.11. 18:07:53

Abszolút egyetértek veled. Sajnos ez van itthon. És bár ne így lenne, de ez nem is fog egyhamar változni. Nagyon durva szinten le van maradva az ország majdnem mindenben, elég csak megnézni a július 5-i eseményeket...
Talán majd egyszer...

János 2008.07.11. 20:23:05

Nagyon jó olvasni amit írtál és amiket a kommentekben olvasok.
2007-ben jártam a Caminon és ugyanezeket a dolgokat fogalmaztam meg magamban én is.
Egy éve nap mint nap az jár a fejemben,hogy el kell hagyni ezt az erkölcstelen országot.

Csutak 2008.07.13. 23:34:40

Mike!
Nagyon jó ez a kis összefoglaló, sok hasznos infót lehet belőle összeszedni. :D Köszönjük! Nagy dilemmám, hogy vigyek-e polifoamot. 2 éve 5 nap után diszkréten elhagytam, de most megint ott várakozik összetekerve egy alufóliás a túrazsákom árnyékában. Neked szükséged volt rá a muxiai kalandon kívül is, vagy feleslegesen cipelted?

zsanettp 2009.01.19. 00:19:13

Tenyleg nagyon jol megirtad ezt az osszefoglalot. Nekem nagy elmeny volt olvasni. Konyvirason meg nem gondolkodtal? Most komolyan! A Mo-i helyzet meg tenyleg elszomorito. Rad legalabb nem kiabaltak rad mikor atengedted a gyalogost.... sajnos ram igen. es meg sorolhatnam a rossz elmenyeimet, de szerintem mar az is egy lepes a jobb iranyaba hogy vannak olyanok mint Te es megosszak masokkal az elmenyeiket es igy a sok negativ koze bejut egy kis pozitiv es talan egyre tobb jut majd be...Szoval csak igy tovabb!!! csak pozitivan!!!

szigya 2017.06.11. 16:28:21

Szia Mike!
Jó volt elolvasni, nekem még elég új a gondolat, hogy elmenjek egyet "sétálni", sokat segít, amikor mások tapasztalatát olvasom :). Én is Budapesten élek, és teljesen igazad van, de Magyarország sem Budapestből áll. Múlt hétvégén ugyanezt éreztem, amit leírtál Hollókőn töltött 3 nap alatt, és ugyanezt érzem, ha egy kisebb városba utazok. Sok külföldi ismerősöm van, sokat voltam külföldön, mindenhol más egy kicsit, de a nagyvárosokról általánosan elmondható, hogy az embereknek nincs visszajelzés, elfelejtenek emberek lenni.
süti beállítások módosítása