Este Santa Catalinaba erkezett egy francia meg egy koreai lany. Utobbi 37 km-t jott aznap, a neve Van. Kerdezte a francia lany, hogy egyedul jottem-e, mondtam neki, hogy igen, az ismeroseim tobbnyire normalisak :) 

Este MEGINT nem lehet aludni. Fel tizenkettokor arra ebred a szoba, hogy olyan zaj jon az udvarrol mintha fat vagnanak. 10 percig birom. Utana odamegyek az ablakhoz, kinezek. Fiatalok jatszanak valami dobalos jatekot. Leszolok neki, hogy itt mindenki alszik, mire csond lesz. Vegre alvas. 

Reggel a mar megszokott 6 orai indulas, gyors pakolassal. Elindulok a sotet faluban. Az ut gyorsan megvan, mert este megneztem, hogy merrol jovok :)

Hamarosan utoler Kuna a korabbrol ismert norveg srac, par szot valtunk de o gyorsabban megy. Ahogy megyek fel a hegyre, az osveny mellett fonott kerites. Benne 100 meg 100 faagakbol kirakott kereszt. Hihetelen! Rengeteg! En is csinalok egyet. Megyek tovabb. Azt hiszem latom a keresztet a hegyen. Sokkal kesobb rajovok, hogy csak szerettem volna. Az egy antenna. Megerkeznek a legyek. Eleg sok. Remelem nem a szagom miatt :) Eddig minden este zuhiztam. Beerek egy kis faluba. Az elso hazon golya feszkel. Lefotoznam de nagydarab kutya fekszik a haz mellett. Odebb egy keritesen macsek nezelodik kifele. Lefotozom, megsimogatom. Bemegyek egy jobb etterembe, belyegzoert. "No stamp" mondja a ficko... mi van sajnalod? :)

Most eloszor latok NO POTABLE tablat (nem ivoviz) Rabal del Camino-ban. A falu utan jon ket biciklis. Egy ferfi meg egy no. Utobbi igy koszon: "good moorning" Ugy megorulok neki, mintha magyarul mondta volna! (amikor ezt leirom az internetkafeban a Feel szol a hatam mogott:)

Jonnek a pokok. Megszagolok egy faagat, mire az arcommal leveszek egy pokot :) Remulet a levegoben :) Nem sokkal kesobb egy teljesen feher pokot akarok fotozni az egyik agon. Kozelitem hozza a gepet, belenezek a lencsebe, sehol a pok. Gyorsan elkezdem keresni, hogy nem rajtam van-e :) de csak bement a level ala.

Ahogy megyek fel a hegyre megjelennek a fenyok. Fantasztikus arnyekot adnak. Odaerek egy kb 2m x 3m -es viztartohoz, talan itato? Szinig van vizzel, folyik bele a forrasbol. Belemartom a karjaimat konyekig. Olyan hideg, hogy szinte vag. Lehulok tole hamar. Beledobom az egyetlen magyar penzem, egy otforintost. Bevizezem a kendomet. Tovabb indulok.

Hamarosan felerek az egesz ut legmagasabb pontjara, a kb. 1500 m-en levo Cruz de Hierro-hoz. Zarandokok nepes csoportja pihen es fotoz. Eloveszem a zsebembol a magammal hozott kovet es leteszem az oszlop tovebe. Elvileg minden zarandok hoz egy kevet es leteszi. Sokan lehettek: a domb 5 meter magas! Az oszlopra szamtalan targy, zaszlo, uzenet van felrakva. Hihetelen. Talalkozom egy biciklis parral akikkel Astorgaban is osszefutottam. Oket kerem meg, hogy fenykepezzenek le. A keresztel mindenki megall, leul. En tovabb megyek. 15 percel kesobb megallok pihenni. Meg csak 10 45 van. Eszembe jut a vizholyag a labamon. Ma nagyon jol tudok menni, semmi gond vele. De eszembe jut rola a betadin, a fertotlenites, meg konkretan Semmelweis, hogy mennyi not mentett meg azzal, hogy a fertotlenites fontossagara felhivta a figyelmet. Na ezek a nagy emberek! Akik a tobbi emberert dolgoznak... 

Ket napja hosszunadragban vagyok, es mar abban is leszek vegig. Egyebkent is szeretem, hogy 4 zsebe van, de nem ez az ok. Miota folyamatosan nyugat fele megyunk, a ket vadlim leegett, es elegge faj meg mindig. Igy a bermuda mar csak poggyasz. Az ujjatlan polo is :( 

Egyszercsak felerek egy magaslatra es meglatom, hogy a tavolban paras a levego! Arra van az ocean! A ket botomat mint a botkormanyt fogom meg es repulok a tavol fele. Nagyon huz a hus levego... 12 ora 01 van.

Latom Ponferradat is, de tudom, hogy ma nem erek be. Egyszercsak egy bogar kerul a szamba. Kikopom. Rossz az ize... meg nem is vagyok ehes...

Vegre beerek El Acebo-ba. Keresem merre van a kajalda. Elotte fekszik egy no a foldon. Korulotte emberek. Itatjak, a laba zsakon. Elegge kesz van. Azt mondogatja, hogy haza akar menni. Mentot hivnak hozza. A baratnoje taxival megy utana.

Az etterem nagyon nagy. Talalkozom bent azzal a spanyol sraccal, akinek a haverja a Zilahy-konyvet olvasta. Azt mondja o lemaradt. 13 ora elmult. Miert nem vagyok ehes? Itt sem tudnak angolul. Nincs angol nyelvu etlap sem. Kepek sem. Mindegy. Eszek egy melegszendvicset. Eroltetem magam, hogy pihenjek. A tervezett szallas 5 km-re van. Eszem egy Magnum jegkremet is. Itt Frigo a markaja. Fel ora utan erzem, hogy mennem kell. Riego de Ambros-ban szallok meg. 32 km-t jottem, de a hegyeken at. Mara eleg. Ez az egy szallas van. Beerek, leulok az agyra, alszom is mindjart 20 percet. Hamarosan jon egy csomo francia kisbusszal! Beveszik a zuhanyt. Remelem hagynak vizet :) A vezetojuk amikor meglat, odaszalad hozzam es magyarazza, hogy 3 napjuk van, es csak itt turaznak a kornyeken. Tobbuknel borond van!

Zsir. Ki vannak pihenve, ezert orditva beszelgetnek, enekelnek majd elmennek a falu egyetlen ettermebe. Ezt azert tudom, mert kesobb en is setalok a faluban, internetet keresve, mert sajnos a szallason NINCS INTRNET! Most eloszor. Pedig a papirom azt irja, hogy van. Cserebe viszont olyasmit kapok mint meg senkitol az ut kezdete ota: TOLTOT a fenykepezo elemeihez!!!! Battery charger!!! Fantasztikus! Igy mostmar kitartanak az elemeim vegig!

A szallason az uditoautomata ki van kapcsolva. Matatasomra a hazigazda bekapcsolja, nem zavarja, hogy igy melegen adja ki az uditot a gep... Koran lefekszem, mert koran is akarok indulni. Teljesen attertem a hatos indulasra mert reggel jo huvos van. Szuk utcakon indulok, faerkelyek alatt. A pici faluban utcai lampak egnek! Nagyon pici, feher mellenyes madarak enekelnek! Az ut meredeken szakad le a volgybe. Mar latszanak Ponferrada fenyei. Nezem az osvenyt. Arra gondolok, hogy MINDENKI aki az utrol meselt, vagy irt itt ment EZEN az uton, EZEN az osvenyen. Nagyon furcsa erzes...

Bererek Molinaseca-ba. Van, a koreai lany ott ul a buszmegalloban es varja a buszt. Messzirol kiabal, hogy hello Mike! Par szot valtunk, mondja, hogy faj a laba, muszaj busszal mennie. Megnyugtatom, hogy semmi baj, ez nem problema. Mondjuk mar jott ma is 10 km-t... Elkoszonok tole. Odaerek a szallashoz. Bemegyek belyegezni. Pont indul egy nemet lany. Egyutt jovunk Ponferradaig 8 km-t. Beszelgetunk. Csaladrol kerdez. Magyarazom neki, hogy nalunk az embernek vagy gyereke van, vagy penze. Csodalkozik. Mondom neki, hogy itt sem lehetnek ha gyerekem lenne. 

Ponferrada nagy varos. Csinalok jo par fotot. Enni kene. Sok minden meg zarva. Keresek egy internet kafe-t es leulok irni. Innen egy kafeteriaba megyek. Olyan regen ettem croissan-t :)